Mondhatnám, hogy én már akkor Commodore 64-et bütyköltem és Basic nyelven kértem a reggelimet, amikor más még csak a csattogós lepkét tolta, de nem így van. Én már csak hallomásból ismerem a HT 1080Z-z, Commodore +4-et, a C64-et, sőt, a Pentium 1-2-3 sem tartozik azon gépek közé, melyekkel dolgoztam. Én már a P4-esekkel kezdtem pályafutásomat. Hogy ez jelent-e bármiféle gondot, hátrányt? Egyáltalán nem! Sőt! Én már annak a korszaknak a szülötte vagyok, amelyikben profi személyi számítógépek voltak a háztartásokban, és az internetnek köszönhetően teljesen kinyílt a világ. Engem nem tudott letörni, ha egyszerű számítógépem magnója nem olvasta be a kazettát, ha nem működött a „go to step” parancs, és kicsiny falumban senki nem tudott segíteni. Mert én már profi gépeken és operációs rendszereken keresztül szívtam befelé a tudást. Ha elakadtam, ott volt az internet, ha a szomszédok, barátok, ismerősök, rokonok akadtak el, ott voltam én! Figyeltem, olvastam, tanulmányoztam a gépek, a programok működését, és egyértelmű volt, hogy ez lesz az életem.

Kiskunfélegyházára mentem a Petőfi Sándor Szakközépiskola informatika szakára, majd 2006-ban műszaki informatikus diplomát szereztem a kecskeméti GAMF-on. Azóta webprogramozóként dolgozom és úgy tűnik, családom se marad ki ebből. Feleségem a hétvégi programokat szervezi, én pedig a hétköznapi programozást. Három gyermekem is elindult az úton, a fiam 9 éves, már segít a gépek összerakásában.